6 óra körül lehetett,mikor felébredtem.Láttam,hogy Daniel ott fekszik a fotelban és alszik.Nem igazán tudott érdekelni,mert tegnap teljesen összetörte a szívemet.Bementem a fürdőbe,a mosdóhoz álltam és sírva végigvágtam a csuklómat.Mikor éreztem,hogy elég,abbahagytam,lemostam a vért,majd sírva a földre rogytam.Daniel jött be az ajtón,majd leült mellém és megakart ölelni,de ellöktem magamtól.Lehet,hogy seggfejnek tűnök,de jogosan vagyok ilyen.Én bevallottam mindent,de ő simán lekoptatott.
-Ne tedd ezt velem,kérlek!-könyörgött nekem Daniel.Odajött a lában közé és megfogta az arcom.
-Mit ne tegyek?Tudtommal téged nem érdekellek és nem fordítva.-mondtam könnyes szemmel,remegő hangon.
-Könyörgöm,ne csináld!Nem akarlak elveszíteni!Kérlek!-mondta sírva Daniel.
-Sajnálom,de nem megy!Nem tudok változtatni az érzéseimen és így nem tudok tovább a barátod maradni.-mondtam alig hallhatóan,de úgy,hogy Daniel meghallja.
-Jó,akkor nem szeretném,hogy a barátom légy.Azt akarom,hogy maradj örökre az enyém és legyél a barátnőm!-mondta,azzal a lábam közé mászott és óvatosan megcsókolt.El sem akartam hinni,de azért visszacsókoltam.
-Ezt miért?-kérdeztem két levegővétel között.
-Azért,mert nem akarlak egy ilyen dolog miatt elveszíteni és még nem tudom biztosra,de lehet,hogy többet érzek barátságnál.-mondta,miközben a szemembe nézett és újra lágyan megcsókolt.Tényleg úgy éreztem,hogy szeretetből csinálta.Úgy csókolt meg,ahogy fiú még sohasem.Egy kicsit megváltozott az arckifejezése.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Csak Lana!Szakítanom kell vele!-mondta és kimászott a lábam közül,de amikor fel akart segíteni,kicsit fájdalmasan fogta meg a csuklóm és akaratlanul is sírni kezdtem.
-Allison!Mi a baj?Fáj valamid?-kérdezte Daniel,de mikor meglátta az összevagdosott csuklómat,felemelt és bevitt a fotelbe.Belefektetett,bekötötte a csuklómat,megcsókolt,majd elment,mondván szakít Lana-val.
*Daniel*
A mai reggel eseményei összezavartak.Még én sem tudom mit akarok,de muszáj volt megnyugtatnom Allison-t.Éppen Lana-hoz készülök,hogy szakítsak vele.Mikor odaértem a házához csengettem és Lana pár perccel később ajtót is nyitott.Meg akart csókolni,de eltoltam magamtól,mert meg kell beszélnünk ezt a dolgot.Behívott,de mikor beléptem,az ingemnél fogva magához rántott és vadul csókolt.Olyan kísértésbe estem,hogy visszacsókoltam.Tudtam,hogy nem kellene ezt tennem,de még szerettem Lana-t és nagyon izgató volt a csókja.Ez a dolog sajnos odáig fajult,hogy lefeküdtünk.
*Allison*
Fogalmam sincs,hogy most higgyek-e Daniel-nek. Szeretnék,de mi van ha csak átver.Nem szeretnék pont abban csalódni,akit a legjobban szeretek.Éjfél lehetett már,mikor Daniel lépett be az ajtón.Odajött és a derekamnál fogva az ágy végébe húzott maga elé.Ott feküdtem előtte,de ő nem tett semmit.Csak állt és nézett.Néha végighúzta kezét a derekamon,de amúgy semmi.Talán történt vele valami,ugyanis Daniel köztudottan perverz fajta.
-Mi a baj?-kérdeztem tőle,miközben megfogtam mellette lógó kezét.
-Semmi,csak félek,hogy akár fizikai,akár lelki fájdalmat okozok neked!
-Fizikai?-kérdeztem ijedten.
-Úgy értem,hogy az első alkalom!-válaszolta csendesen Daniel.
-Ja,amiatt nem kell aggódnod!Nem te lennél az első!-mondtam lehajtva a fejem.
-Ó,vagy úgy!Akkor bocsi!-mondta Daniel nevetve.
-Csak az a helyzet,hogy senki sem bánt velem úgy ahogy te.Mind erőszakos volt,de mindegy.Milyen volt Lana-val!
-Szakítottunk!Fájt,de megtettem.-válaszolt bizonytalanul Dan.
Köszönöm!-vágtam rá,majd magamra húztam,ő pedig gyengén megcsókolt.Eléggé belemerültünk a dologba,mikor csörgött Dan telefonja.Felvette,majd kisétált a konyhába,de mivel kíváncsi voltam rá,hogy mit beszélget és kivel,hallgatóztam.
*Daniel*
-Szia kicsim!-szóltam a telefonba,mikor felvettem. Lana hívott.
-
Szia édes!Csak el akartam mondani,hogy mennyire jó volt ma és nagyon szeretlek!
-Nekem is jó volt és én is szeretlek,de most mennem kell.
-Oké,szia!-azzal le is raktam a telefont és indultam volna vissza,ám Allison könnyes arcával és fájdalommal teli tekintetével találtam magam szemben.
-Tudtam,hogy te is olyan vagy,mint a többi fiú!-ordította,majd közelebb jött és felpofozott.Fogtam az égő pontot egy ideig,majd megszólaltam.
-Allison,sajnálom!Ígérem szakítok vele!
-Köszönöm,hogy elmondtad!-sírta,majd a földre rogyott és az arcába temette a kezét.
-Allison!
-Tűnj el!Soha többé nem akarlak látni!Utállak!-ordítozott velem még jobban.
-Jó!Ahogy akarod!-könnyes szemmel elindultam az ajtó felé,ám valami visszatartott.Végre rájöttem,hogy igenis szeretem és ő kell nekem.Szeretem őt és nem vagyok képes így itt hagyni.Tudom,hibát követtem el,de nem szándékosan.
-Szeretlek!-mondtam ki azt a szót,amit már rég ki kellett volna.
-Tessék!?-kérdezett vissza sírva.
-Szeretlek!Mindig is el akartam mondani,de nem voltam biztos az érzéseimben.Kérlek,bocsájts meg!
-Én is szeretlek!-mondta,majd sírva a nyakamba ugrott és megcsókolt.Felemeltem és a combja aljánál tartottam.Kigombolta az ingem és végigsimított kockás hasamon.:)Innen már minden ment a maga rendje szerint.Lefeküdtünk.Szeretem és érte bármire képes lennék.
Lehet,hogy kicsikét hosszúra sikerült ez a rész és túl gyorsnak tartjátok az eseményeket,de semmi sem marad a rendes kerékvágásba.Ez még csak a kezdet kezdete! Puszi: A xx
Ryan