5.rész/It is important and I love

-Sajnálom,de nekem ez most nem megy!-mondta Daniel,mikor a felsőjét akartam levenni.

-Tessék?Mi az,hogy neked most nem megy?Te akkor most szeretsz vagy nem?-kérdeztem elég idegesen.

-Persze,hogy szeretlek,de most nem vagyok olyan hangulatomban.Hidd el,nagyon szeretlek.Te vagy az életem.-mondta,majd kínzó lassúsággal közeledett ajkaim felé.Felsóhajtottam,majd az ingénél fogva közelebb húztam,de nem csókoltam meg,hanem csak néztem a száját.Ő viszont még jobban a földhöz szorított és megcsókolt.Rendesen vágytam már a csókjára.

-Édes vagy és türelmetlen.Még ha tudnád is,hogy milyen könnyű átverni.-mondta Dan,majd végigsimított az oldalamon.

-Te meg folyton kínzol,pedig 19 éves létedre tudnod kellene,hogy mit szeretnek a lányok!-nevettem el magam.

-Nekem csak az a fontos,hogy te mit szeretsz és hogyan!

-Akkor viszont hibásan tudod,mert rohadt lassú vagy és az nem jó!Azt szeretem ha szenvedélyes vagy!

-Te viszont nagyon türelmetlen és huncut.A rossz kislányoknak pedig büntetés jár!

-Hú ha,de nagyon megijedtem!

-Félhetsz is baby!-mondta Daniel,majd felkapott és rohant velem az emeletre.Út közben beleütköztünk Ryan-be,aki csak nevetett.

*Ryan*

Beültem a Tv elé és a kedvenc sorozatomat kezdtem nézni.Lehet,hogy elég csajosan hangzik,de Skins-t néztem.Olyan 15 perc múlva elnyomott az álom.Arra ébredtem,hogy két piros nevető arcot láttam magam előtt.Annyira megijedtem,hogy hátradőltem a fotellel.All és Dan csak nevettek,de az istenért sem segítettek volna.

-Nem segítenétek?-kérdeztem,de ők csak a fejüket rázták.

-Sorry Ryan de kifáradtam.

-Jó,de én meg hátradőltem és szerintem ez fontosabb egy pihenésnél.Nem kellene mindig a lepedőt gyűrni és mozgékonyabbak lennétek.

-Na jó!-mondta Dan,majd felrántott a fotellel együtt.

*Allison*

Mikor a fiúk abbahagyták a veszekedést,lefeküdtem a kanapéra és néztem a Tom & Jerry-t.Odajött Dan,felemelt és a mellkasára fektetett.Hallgattam a szívverését,mert olyan nyugtató volt.Ő húzogatta a pólómat és fedetlen derekamat simogatta.Elaludtam.

*Ryan*

Mikor beléptem a nappaliba Daniel-t és Allison-t láttam aludni.Csengettek.Az ajtóhoz siettem,feltéptem és döbbenten meredtem az előttem álló személyre.Na,most vagyunk nagy bajban...

Bocsi a rész rövidségéért,de nem volt több ötletem.Sorry Puszi: A xx