Korán reggel a telefonom ébresztőjére keltem,ami köztudottan Avril Lavigne:Skater Boy című számát takarta.Földhöz vágtam a telefont és próbáltam tovább aludni,amikor kopogást hallottam az ajtómon.Mivel hétfő volt,nem vártam senkit,a suliban viszont betegállományt jelentettem.Lassan kikeltem az ágyból és kinyitottam a szoba ajtaját.Daniel állt előttem.A szám is tátva maradt és elvörösödtem,mikor rájöttem,hogy nézek ki.A hajam égnek állt,a szemeim karikásak és még sorolhatnám tovább a millió szépséghibámat,ami azt tükrözte,hogy sohasem kellenék Daniel-nek.
-Szia,gondoltam megnézem,hogy jól vagy-e.De úgy tűnik nem igazán.Én nem is zavarlak tovább.
-Várj!Maradj nyugodtam,nem zavarsz!Gyorsan lezuhanyozok,te addig ülj le az ágyra!
Olyan zavarban voltam,hogy botladozva mentem el a fürdőig.Daniel csak nevetett az ügyetlenkedésemen,de nekem inkább zavarba ejtő,mintsem vicces volt a dolog.Szerettem volna elsüllyedni,de ez korántsem ilyen egyszerű.Az ember nem tűnhet csak úgy el,mintha mi sem történt volna,bármilyen probléma is éri.1 óra múlva kijöttem a fürdőből és láttam,hogy Daniel,aki mellesleg 19 éves,a macis párnámmal szórakozik.Gyorsan kikaptam a kezéből a puha tárgyat és bevágtam a szekrénybe.Milyen ciki már,hogy plüssmacim van. Full vörösen leültem az ágyra és bámultam a földet.Daniel közelebb jött és megfogta a csuklóm.Felszisszentem érintésére,ugyanis a tegnap ejtett vágás még nagyon fájt.Rosszallóan nézett rám és felhúzta a pulcsim ujját.
-Ne!Kérlek!-mondtam neki,de hajthatatlan volt.Meglátta a vörös,elég mély sebet és megrázta a fejét.
-Miért kell ezt csinálnod!?-kérdezte tőlem kétségbeesetten,de mégis idegesen.
-Mindegy!Nem érdekes!Úgysem értenéd meg ha elmondanám.Nem vagyok más,mint egy jelentéktelen kislány.Akkor miért érdekelne téged,egy népszerű,helyes srácot,hogy mit teszek magammal?-kérdeztem tőle,de már éreztem,hogy csípik a szemem a könnyek.
-Ne hülyéskedj!Persze,hogy érdekel,hogy mit teszel magaddal.Fontos vagy nekem és nem vagy jelentéktelen kislány.Egy kedves és aranyos lány vagy,aki elbűvöli a személyiségével a fiúkat.
-Sajnálom,de ezt nm tudom elhinni!
-Miért?
-Mert megfogadtam,hogy nem fogok egy fiúnak sem hinni többé.
-Bebizonyítom,hogy én nem olyan vagyok,mint a többi fiú.Nem kell elhinned mindent,amit mondok,de kérlek próbáld meg.
Amint ezt kimondta,a könnyeim patakokban kezdtek folyni.
-Félek a csalódástól!
-De én mindig vigyázni fogok rád!Kérlek nem sírj!-mondta és megölelt.Letörölte a könnyeim és a szemembe nézett.
-Mi a baj?Olyan kétségbeesettnek tűnsz.-tudakolta Daniel.
-Semmi,de tényleg.Majd ha egyszer úgy érzem,akkor elmondom.
-Oké!Gyere ide!-mondta,majd magára húzott,én pedig elaludtam a karjaiban.
*Daniel*
Nem értem Allison vagdosási mániáját.Miért kell tönkretennie magát?Mostanában olyan,mintha valami rohadt fontos dolgot akarna eltitkolni előlem.Talán mát utál vagy valami ilyesmi,állati nyomós oka lehet.A rohadt életbe!Amikor megláttam a csuklóján ejtett mély vágást,legszívesebben leordítottam volna a fejét.Meg pluszba,hogy gondolhatja,hogy nem fontos nekem.?Ez hülyeség.Nagyon édes lány és sosem hagynám cserben.Mikor elaludt,pár perccel utána kimentem inni egy pohár vizet,ám amikor visszajöttem Allison sehol.Indultam a fürdőbe,de az zárva volt.Egy papír volt az ágyon,melyen ez állt:Sajnálom! xx Allison..!Mihelyst elolvastam,ledobtam a papírt a földre és berúgtam a fürdő ajtaját. Allison ott ült a kád mellett egy pengével a kezében és sírt.Odaszaladtam hozzá és kivettem a kezéből az éles tárgyat.
-Gyere ide!-szorítottam magamhoz és a hátát simogattam.Hangosan zokogott,mire én a karjaimba kaptam és bevittem az ágyra.
-Allison nézz rám!Miért?-kérdeztem tőle halkan.
-Hát tényleg nem érted?Pedig eléggé feltűnő és ha valaki nem vak,simán észrevenné.Amióta az eszemet tudom fontos vagy nekem és azt hiszem,beléd szerettem,Daniel.-sírt és sírt tovább.
-Sajnálom,nem tudtam!Nekem barátnőm van és ezt te is tudod és szeretem.Nem adhatok fel mindent azért,mert szeretsz.A legédesebb barátom vagy,akit nagyon féltek és szeretek,de csak barátként.Olyan vagy nekem,mintha a húgom lennél.Bocsáss meg kérlek!-láttam,hogy még több könnycseppet ejt értem és ez rohadtul fájt.Viszont nekem van egy barátnőm és szeretem.
-Oké,nem érdekes!Zárjuk le ezt a témát,ha nem jelentek neked semmit!
-Allison!
-Ne!Nem akarok többet erről beszélni!-mondta,majd megfordult az ágyon,hogy nekem háttal legyen és lehunyta a szemét.
Csak egy megjegyzésként mondom,hogy nem vagyok az az elvont típus,de mivel jött ez a történet,ezért muszáj volt ilyeneket írnom! :) Puszi: A xx
-Szia,gondoltam megnézem,hogy jól vagy-e.De úgy tűnik nem igazán.Én nem is zavarlak tovább.
-Várj!Maradj nyugodtam,nem zavarsz!Gyorsan lezuhanyozok,te addig ülj le az ágyra!
Olyan zavarban voltam,hogy botladozva mentem el a fürdőig.Daniel csak nevetett az ügyetlenkedésemen,de nekem inkább zavarba ejtő,mintsem vicces volt a dolog.Szerettem volna elsüllyedni,de ez korántsem ilyen egyszerű.Az ember nem tűnhet csak úgy el,mintha mi sem történt volna,bármilyen probléma is éri.1 óra múlva kijöttem a fürdőből és láttam,hogy Daniel,aki mellesleg 19 éves,a macis párnámmal szórakozik.Gyorsan kikaptam a kezéből a puha tárgyat és bevágtam a szekrénybe.Milyen ciki már,hogy plüssmacim van. Full vörösen leültem az ágyra és bámultam a földet.Daniel közelebb jött és megfogta a csuklóm.Felszisszentem érintésére,ugyanis a tegnap ejtett vágás még nagyon fájt.Rosszallóan nézett rám és felhúzta a pulcsim ujját.
-Ne!Kérlek!-mondtam neki,de hajthatatlan volt.Meglátta a vörös,elég mély sebet és megrázta a fejét.
-Miért kell ezt csinálnod!?-kérdezte tőlem kétségbeesetten,de mégis idegesen.
-Mindegy!Nem érdekes!Úgysem értenéd meg ha elmondanám.Nem vagyok más,mint egy jelentéktelen kislány.Akkor miért érdekelne téged,egy népszerű,helyes srácot,hogy mit teszek magammal?-kérdeztem tőle,de már éreztem,hogy csípik a szemem a könnyek.
-Ne hülyéskedj!Persze,hogy érdekel,hogy mit teszel magaddal.Fontos vagy nekem és nem vagy jelentéktelen kislány.Egy kedves és aranyos lány vagy,aki elbűvöli a személyiségével a fiúkat.
-Sajnálom,de ezt nm tudom elhinni!
-Miért?
-Mert megfogadtam,hogy nem fogok egy fiúnak sem hinni többé.
-Bebizonyítom,hogy én nem olyan vagyok,mint a többi fiú.Nem kell elhinned mindent,amit mondok,de kérlek próbáld meg.
Amint ezt kimondta,a könnyeim patakokban kezdtek folyni.
-Félek a csalódástól!
-De én mindig vigyázni fogok rád!Kérlek nem sírj!-mondta és megölelt.Letörölte a könnyeim és a szemembe nézett.
-Mi a baj?Olyan kétségbeesettnek tűnsz.-tudakolta Daniel.
-Semmi,de tényleg.Majd ha egyszer úgy érzem,akkor elmondom.
-Oké!Gyere ide!-mondta,majd magára húzott,én pedig elaludtam a karjaiban.
*Daniel*
Nem értem Allison vagdosási mániáját.Miért kell tönkretennie magát?Mostanában olyan,mintha valami rohadt fontos dolgot akarna eltitkolni előlem.Talán mát utál vagy valami ilyesmi,állati nyomós oka lehet.A rohadt életbe!Amikor megláttam a csuklóján ejtett mély vágást,legszívesebben leordítottam volna a fejét.Meg pluszba,hogy gondolhatja,hogy nem fontos nekem.?Ez hülyeség.Nagyon édes lány és sosem hagynám cserben.Mikor elaludt,pár perccel utána kimentem inni egy pohár vizet,ám amikor visszajöttem Allison sehol.Indultam a fürdőbe,de az zárva volt.Egy papír volt az ágyon,melyen ez állt:Sajnálom! xx Allison..!Mihelyst elolvastam,ledobtam a papírt a földre és berúgtam a fürdő ajtaját. Allison ott ült a kád mellett egy pengével a kezében és sírt.Odaszaladtam hozzá és kivettem a kezéből az éles tárgyat.
-Gyere ide!-szorítottam magamhoz és a hátát simogattam.Hangosan zokogott,mire én a karjaimba kaptam és bevittem az ágyra.
-Allison nézz rám!Miért?-kérdeztem tőle halkan.
-Hát tényleg nem érted?Pedig eléggé feltűnő és ha valaki nem vak,simán észrevenné.Amióta az eszemet tudom fontos vagy nekem és azt hiszem,beléd szerettem,Daniel.-sírt és sírt tovább.
-Sajnálom,nem tudtam!Nekem barátnőm van és ezt te is tudod és szeretem.Nem adhatok fel mindent azért,mert szeretsz.A legédesebb barátom vagy,akit nagyon féltek és szeretek,de csak barátként.Olyan vagy nekem,mintha a húgom lennél.Bocsáss meg kérlek!-láttam,hogy még több könnycseppet ejt értem és ez rohadtul fájt.Viszont nekem van egy barátnőm és szeretem.
-Oké,nem érdekes!Zárjuk le ezt a témát,ha nem jelentek neked semmit!
-Allison!
-Ne!Nem akarok többet erről beszélni!-mondta,majd megfordult az ágyon,hogy nekem háttal legyen és lehunyta a szemét.
Csak egy megjegyzésként mondom,hogy nem vagyok az az elvont típus,de mivel jött ez a történet,ezért muszáj volt ilyeneket írnom! :) Puszi: A xx
Jó lett.;)
VálaszTörlés